Van-e helye a szakralitásnak a hungarizmusban?

[Gesta]

Na, ennek örülök. Akkor Gábor majd bizonyára megnyilatkozik a témában, de én már csak ilyen "kirekesztő" szeretnék maradni, úgyhogy részemről lezártam.

[Keszi Boglár]

Nyugodj meg kedves Boglár!

Nincsenek szadista, vagy perverz, beteges hajlamaink, pláne ezzel kapcsolatos, veled összefüggésbe hozható terveink.
Mi egyszerűen csak az egészségedért aggódunk, de nem akarunk elvenni tőled semmit.

Nem rólam van szó, hanem több millió magyar emberről!
Azokról, akik nélkülözni kényszerülnek Isten szeretetét, mert elvették tőlük.
Közületek egy valaki azt hiszem el kezdte felismerni az igazságot, akit úgy hívnak Szalma Gábor. Már 6 éve ismerem és tudom, hogy megbízható becsületes ember. Én úgy gondolom, vagyis inkább remélem, hogy rajta kívül akad még köztetek olyan, aki hasonló gondolkodású és nem kirekesztő!

[Gesta]

Nyugodj meg kedves Boglár!

Nincsenek szadista, vagy perverz, beteges hajlamaink, pláne ezzel kapcsolatos, veled összefüggésbe hozható terveink.
Mi egyszerűen csak az egészségedért aggódunk, de nem akarunk elvenni tőled semmit.

[Keszi Boglár]

Keszi Boglár!

Ha a Hungarizmust a "mennyei próféciához" hasonló panteista zagyvaságokkal akarod összekeverni, akkor jó előre figyelmeztetlek: ez a téma nem lesz hosszúéletű.

Én úgy tudom, hogy a hungarizmusban van isten hit is, vallás...!
Vagy rosszul tudom?

Amiről írok az ugyan nem kapcsolódik közvetlenül a keresztényi hithez és valláshoz, de Isten erejéről szól, ami jelen van mindenhol. Én nem rombolni szándékozom itt!
A cionisták ezt is el akarják venni tőlünk és amint látom elég sikeresen is végzik a dolgukat, de tőlem nem fogják tudni elvenni és nem is engedem! Tartsanak mások bolondnak, de a hitemet, a vallásomat akkor sem fogom feladni sem most, sem máskor! Lenyúzhatják a bőrömet, sütögethetnek nyárson és akár meg is erőszakolhatnak engemet, de erről nem vagyok hajlandó lemondani soha!

[Németberta Péter]

Keszi Boglár!

Ha a Hungarizmust a "mennyei próféciához" hasonló panteista zagyvaságokkal akarod összekeverni, akkor jó előre figyelmeztetlek: ez a téma nem lesz hosszúéletű.

[Keszi Boglár]

Jó rendben. De, aki ezt a sok sületlen zagyvaságot összehordta, és utána elnevezte "Mennyei Próféciának" minden bizonnyal az volt.

Ez a cionisták műve, hogy a valódi isteni tudást elrejtsék az emberek elől és ennek a tudás birtokosait zakkant elmebetegeknek állítsák be.
Ó, igen!
A cionisták is ismerik ezt a tudást és félnek is tőle, mint Sátán a tömjéntől, mert csak az isteni tudás képes őket legyőzni.

[Gesta]

Jó rendben. De, aki ezt a sok sületlen zagyvaságot összehordta, és utána elnevezte "Mennyei Próféciának" minden bizonnyal az volt.

[Keszi Boglár]

Jáááááj!

A HARMADIK FELISMERÉS
Az energia
Most tapasztaljuk meg, hogy nem anyagból, hanem dinamikus energiából felépülő világegyetemben élünk. Minden, ami létezik, a szent energiamezőben létezik, s ezt a mezőt érzékelni, érezni is tudjuk. Mi, emberek ki is tudjuk vetíteni energiánkat, ha figyelmünket a kívánt irányba összpontosítjuk ("ahová a figyelem irányul, oda áramlik az energia"); ezáltal hatást gyakorolhatunk más energiarendszerekre, és növelhetjük az életünkben előforduló véletlenek gyakoriságát.

Amik ezáltal már nem lesznek "véletlenek" (amiben amúgy sem hiszek) hiszen mi idéztük elő őket, az energiánk bizgerélésével...

Nem kéne ilyeneket olvasnod, mert aztán majd egyszer csak nem találsz haza, vagy valami ilyesmi fog történni veled.

Én nem hiszek a véletlenekben.

Nem vagyok zakkant és őrült sem.

[Gesta]

Jáááááj!

A HARMADIK FELISMERÉS
Az energia
Most tapasztaljuk meg, hogy nem anyagból, hanem dinamikus energiából felépülő világegyetemben élünk. Minden, ami létezik, a szent energiamezőben létezik, s ezt a mezőt érzékelni, érezni is tudjuk. Mi, emberek ki is tudjuk vetíteni energiánkat, ha figyelmünket a kívánt irányba összpontosítjuk ("ahová a figyelem irányul, oda áramlik az energia"); ezáltal hatást gyakorolhatunk más energiarendszerekre, és növelhetjük az életünkben előforduló véletlenek gyakoriságát.

Amik ezáltal már nem lesznek "véletlenek" (amiben amúgy sem hiszek) hiszen mi idéztük elő őket, az energiánk bizgerélésével...

Nem kéne ilyeneket olvasnod, mert aztán majd egyszer csak nem találsz haza, vagy valami ilyesmi fog történni veled.

[Keszi Boglár]

Értem, amiket leírtál, de én inkább arra a szakralitásra gondolok, ami túlmutat az egyház határán. Ami ugyanúgy jelen van a mindennapi életben, de ez a szemlélet és gondolkodás mód már régen kiveszett a magyar nemzetből. Ami valaha erőssé és naggyá tette szellemileg a magyar nemzetet.

Kedves Boglár!
Ez így kissé homályos.
Ha egy kicsit konkrétabban fogalmaznál, az bizonyára sokat segítene a válaszadásban.

Mint, ami a "Mennyei Próféciá"-ban is szerepel: http://www.oshaza-oshit.eoldal.hu/oldal/mennyeiprofecia/

[Gesta]

Értem, amiket leírtál, de én inkább arra a szakralitásra gondolok, ami túlmutat az egyház határán. Ami ugyanúgy jelen van a mindennapi életben, de ez a szemlélet és gondolkodás mód már régen kiveszett a magyar nemzetből. Ami valaha erőssé és naggyá tette szellemileg a magyar nemzetet.

Kedves Boglár!
Ez így kissé homályos.
Ha egy kicsit konkrétabban fogalmaznál, az bizonyára sokat segítene a válaszadásban.

[Gesta]

Nincs olyan ember, kiben ne fogalmazódna meg a „miért vagyok ezen a világon?”, „mi a létem értelme, célja?” kérdések.

Kis optimista. Ez Szálasi idejében még nagy valószínűséggel így volt, de sajnos ma elkeserítő lenne a kép, ha a fejekbe látnánk.
A többi tökéletes. Ez a Hungarizmus, nem pedig a - sajnos sorainkban is megjelenő - alacsony színvonalú, zavaros, keresztényellenes nézetek.

[Keszi Boglár]

Hogy van-e helye a Hungarizmusban a szakralitásnak?

Tágabb értelemben magától értetődően.
Szűkebb értelemben attól függ a kettő viszonya, mit értünk Hungarizmuson, illetőleg szakralitáson.

Ha a hungarista ideológia világnézeti (és nem absztrakt bölcseleti) vetületét nézzük, egyszerű s nagyszerű mint a Kolombus tojása. Szálasi az ember világszemléleti „alapbeállításából”, természeténél fogva adott „hangoltságából” indult ki, amit hűen tükröz a Magyar Királyi Honvédség spártaian egyszerű szolgálati szabályzata:

+ Istenfélelem!
+ Hazaszeretet!
+ Bajtársiasság!

Az ember keresi végső eredetét és célját. Nincs olyan ember, kiben ne fogalmazódna meg a „miért vagyok ezen a világon?”, „mi a létem értelme, célja?” kérdések. Így az emberi személynek (Szálasi fogalmazásában az „ego”-nak) van egy, az Abszolútum felé való törekvése, amihez a vallás segíti. Ennek legtökéletesebb, történetileg is kinyilatkoztatott alakja a kereszténység. Ezzel Szálasi nem tagadja önmagában a többi vallás belső értékét (ahol az ember keresi az Istent), de azokat töredékesnek tartja – pont „túlságosan emberi” voltuk miatt – a kinyilatkoztatott vallással szemben, ahol Isten jön az ember elé. Egy kivételével, ez pedig a kereszténység tagadásából származó farizeusi-rabbinikus judaizmus, mely mintegy a keresztény vallás antitézise. Ellene hatékonyan küzdeni semmiféle „pszeudo-pogány” (ál-pogány) valláspótlékkal nem lehet. A mai etnocetrnista (így anti-konnacionalista) „pszeudo-pogány” kultuszoknak nincs valós, szerves, töretlen gyökerük, teóriák összeeszkábálásból állnak, nincs egységes hitrendszerük, úgy viszonyulnak az egykori pogány népi vallásrendszerekhez, mint az ószövetségi mozaizmushoz a rabbinikus judaizmus. Előkészítő szerepük volt („A Fehér Ló taposta ki Krisztus ösvényét” – Szálasi), azonban beteljesedett Krisztusban ami Szép, Jó és Igaz volt bennük. További szerepük nincs és a Hungarizmusban nem is lehet!

Szálasi tisztán kulturális okokból - bár meggyőződéses és élő hitű katolikus volt – elismeri azokat a kulturális értékeket, amelyeket más keresztény hitfelekezetek adtak a magyarságnak a nemzeti és népi kultúra szempontjából. Így azokat – a társnépekkel analóg módon – „talajgyökeresnek és honképesnek” ismeri el. Ezek az ún. elismert (religio tolerata) és bevett (religio recepta) felekezetek, köztük a hagyományos keresztény felekezetek (katolikus, orthodox, evangélikus, református stb.) által „ariánusnak” tartott erdélyi unitarizmus. Azonban Szálasi szerint a Magyar Nép és a Magyar Nemzet lelki megosztottsága nagyon szomorú tény, így a leendő Hungarista Munkaállam fontos feladatai közé tartozik a felekezetek „uniójának” elősegítése indirekt módon, elsődlegesen a közös szeretetszolgálati tevékenység előmozdítása által.

A szakralitás elsődleges közvetítő közege az Egyház és nem az Állam. Az Állam az Egyház által szentül meg. Az Egyház adja azokat a kegyelem-eszközöket, melyekkel élnünk kell, hogy üdvözölhessünk. Így nem mint forrás, hanem mint megszentelendő alany a hungarista állam a megszentelődést (ha a szakralitás alatt ezt értjük) fontosnak tartja. A törvényeket a természetjog figyelembe vételével hoz, nem választja el egymástól az erkölcsöt és a jogot.

„A vallásoktatás feladata, hogy igaz keresztény embert formáljon; a nemzetnevelés feladata pedig, hogy az igaz keresztény emberből hazáját, nemzetét és fajtáját szerető egyént neveljen.” (Szálasi Ferenc)

Történelmileg úgy alakult, hogy Nyugat-Európában az Egyház a népvándorlások korától kezdve állami funkciókat is bőven ellátott. A „romanitás” a „birodalmiság” kontinuitását a Bizánccal szemben Nyugaton az Egyház biztosította. Így gyakorlatilag nem volt világi (laikus) értelmiség. Ez vezetett a történelem során társadalmi politikai súrlódásokhoz az Egyház és Állam között az elmúlt közel ezer évben, nagyjából a XII. századtól kezdve, a városi polgárság megerősödésével.

Ennél fogva a Hungarizmus az ún. „politizáló egyházat” („klerikalizmus”) elveti és elősegíti a „laicizmust”, anélkül, hogy a papi értelmiség nemzetépítő jogait és érdemeit tagadná, vagy csorbítaná; és minden erővel küzd az ún. „szekularizmus” ellen, mely a két társaság (Egyház és Állam) totális szétválasztásán ügyködik, s amely tagadja az Egyház társadalomerkölcsi (szociáletikai) megnyilatkozásának a jogát. Egyház és Állam két valóság, melynek tagjai azonosak, és a kettő egymást így „elegyedés és szétválasztás nélkül” kölcsönösen átjárja.

A szakralitás nem magából a Hungarizmusból ered, s nem a Hungarista Állam a közvetlen forrása. Azonban a Hungarizmus elválaszthatatlan Krisztus tanától, krisztusi embereket követel, szentistváni alapokon áll, az Egyház megszentelő tevékenységét mindenben elősegíti törvénykezési, végrehajtási és igazságszolgáltatási eszközeinek természetjog által adott keretei és korlátai között.

Értem, amiket leírtál, de én inkább arra a szakralitásra gondolok, ami túlmutat az egyház határán. Ami ugyanúgy jelen van a mindennapi életben, de ez a szemlélet és gondolkodás mód már régen kiveszett a magyar nemzetből. Ami valaha erőssé és naggyá tette szellemileg a magyar nemzetet.
Véleményem szerint Szálasi is ezt a nézetet óhajtotta idővel vissza hozni a hungarizmusba. Sajnálatos módon azonban Szálasi törekvéseit alaposan elnyomták és mindenféle rasszista ideológiának igyekeztek beállítani.
Nem tartom magam hungaristának, de egyre jobban kezdem érteni Szálasi törekvéseit.

[Festung Europa]

Hogy van-e helye a Hungarizmusban a szakralitásnak?

Tágabb értelemben magától értetődően.
Szűkebb értelemben attól függ a kettő viszonya, mit értünk Hungarizmuson, illetőleg szakralitáson.

Ha a hungarista ideológia világnézeti (és nem absztrakt bölcseleti) vetületét nézzük, egyszerű s nagyszerű mint a Kolombus tojása. Szálasi az ember világszemléleti „alapbeállításából”, természeténél fogva adott „hangoltságából” indult ki, amit hűen tükröz a Magyar Királyi Honvédség spártaian egyszerű szolgálati szabályzata:

+ Istenfélelem!
+ Hazaszeretet!
+ Bajtársiasság!

Az ember keresi végső eredetét és célját. Nincs olyan ember, kiben ne fogalmazódna meg a „miért vagyok ezen a világon?”, „mi a létem értelme, célja?” kérdések. Így az emberi személynek (Szálasi fogalmazásában az „ego”-nak) van egy, az Abszolútum felé való törekvése, amihez a vallás segíti. Ennek legtökéletesebb, történetileg is kinyilatkoztatott alakja a kereszténység. Ezzel Szálasi nem tagadja önmagában a többi vallás belső értékét (ahol az ember keresi az Istent), de azokat töredékesnek tartja – pont „túlságosan emberi” voltuk miatt – a kinyilatkoztatott vallással szemben, ahol Isten jön az ember elé. Egy kivételével, ez pedig a kereszténység tagadásából származó farizeusi-rabbinikus judaizmus, mely mintegy a keresztény vallás antitézise. Ellene hatékonyan küzdeni semmiféle „pszeudo-pogány” (ál-pogány) valláspótlékkal nem lehet. A mai etnocetrnista (így anti-konnacionalista) „pszeudo-pogány” kultuszoknak nincs valós, szerves, töretlen gyökerük, teóriák összeeszkábálásból állnak, nincs egységes hitrendszerük, úgy viszonyulnak az egykori pogány népi vallásrendszerekhez, mint az ószövetségi mozaizmushoz a rabbinikus judaizmus. Előkészítő szerepük volt („A Fehér Ló taposta ki Krisztus ösvényét” – Szálasi), azonban beteljesedett Krisztusban ami Szép, Jó és Igaz volt bennük. További szerepük nincs és a Hungarizmusban nem is lehet!

Szálasi tisztán kulturális okokból - bár meggyőződéses és élő hitű katolikus volt – elismeri azokat a kulturális értékeket, amelyeket más keresztény hitfelekezetek adtak a magyarságnak a nemzeti és népi kultúra szempontjából. Így azokat – a társnépekkel analóg módon – „talajgyökeresnek és honképesnek” ismeri el. Ezek az ún. elismert (religio tolerata) és bevett (religio recepta) felekezetek, köztük a hagyományos keresztény felekezetek (katolikus, orthodox, evangélikus, református stb.) által „ariánusnak” tartott erdélyi unitarizmus. Azonban Szálasi szerint a Magyar Nép és a Magyar Nemzet lelki megosztottsága nagyon szomorú tény, így a leendő Hungarista Munkaállam fontos feladatai közé tartozik a felekezetek „uniójának” elősegítése indirekt módon, elsődlegesen a közös szeretetszolgálati tevékenység előmozdítása által.

A szakralitás elsődleges közvetítő közege az Egyház és nem az Állam. Az Állam az Egyház által szentül meg. Az Egyház adja azokat a kegyelem-eszközöket, melyekkel élnünk kell, hogy üdvözölhessünk. Így nem mint forrás, hanem mint megszentelendő alany a hungarista állam a megszentelődést (ha a szakralitás alatt ezt értjük) fontosnak tartja. A törvényeket a természetjog figyelembe vételével hoz, nem választja el egymástól az erkölcsöt és a jogot.

„A vallásoktatás feladata, hogy igaz keresztény embert formáljon; a nemzetnevelés feladata pedig, hogy az igaz keresztény emberből hazáját, nemzetét és fajtáját szerető egyént neveljen.” (Szálasi Ferenc)

Történelmileg úgy alakult, hogy Nyugat-Európában az Egyház a népvándorlások korától kezdve állami funkciókat is bőven ellátott. A „romanitás” a „birodalmiság” kontinuitását a Bizánccal szemben Nyugaton az Egyház biztosította. Így gyakorlatilag nem volt világi (laikus) értelmiség. Ez vezetett a történelem során társadalmi politikai súrlódásokhoz az Egyház és Állam között az elmúlt közel ezer évben, nagyjából a XII. századtól kezdve, a városi polgárság megerősödésével.

Ennél fogva a Hungarizmus az ún. „politizáló egyházat” („klerikalizmus”) elveti és elősegíti a „laicizmust”, anélkül, hogy a papi értelmiség nemzetépítő jogait és érdemeit tagadná, vagy csorbítaná; és minden erővel küzd az ún. „szekularizmus” ellen, mely a két társaság (Egyház és Állam) totális szétválasztásán ügyködik, s amely tagadja az Egyház társadalomerkölcsi (szociáletikai) megnyilatkozásának a jogát. Egyház és Állam két valóság, melynek tagjai azonosak, és a kettő egymást így „elegyedés és szétválasztás nélkül” kölcsönösen átjárja.

A szakralitás nem magából a Hungarizmusból ered, s nem a Hungarista Állam a közvetlen forrása. Azonban a Hungarizmus elválaszthatatlan Krisztus tanától, krisztusi embereket követel, szentistváni alapokon áll, az Egyház megszentelő tevékenységét mindenben elősegíti törvénykezési, végrehajtási és igazságszolgáltatási eszközeinek természetjog által adott keretei és korlátai között.

[Keszi Boglár]

Van-e helye a szakralitásnak a hungarizmusban?

Hát remélem elég jelentős helye van és lesz.
Küldök egy neked való videót is.

http://www.youtube.com/watch?v=LfeVr9B4JeQ

Üdv!

Köszi láttam már ezt a videót!

[Gábriel angyal]

Van-e helye a szakralitásnak a hungarizmusban?

Hát remélem elég jelentős helye van és lesz.
Küldök egy neked való videót is.

http://www.youtube.com/watch?v=LfeVr9B4JeQ

[Keszi Boglár]

Azért vetődött fel bennem ez a téma cím, mert a mai magyar valóságból ez teljesen kiveszett.
Elfelejtettük a dolgok szentségének a tiszteletét, mint például a Szent Korona, pedig Szálasi Ferenc is a Szent Koronára esküdött fel!
Sacra Corona = Szent Korona

Egy érdekesség Vécsey Olivér "A magyar korona titokzatos története" című könyvéből:
"Révay Péter koronaőr könyvében a hagyományoknak megfelelő módon magyarázza a magyar korona szentségét. (a mítoszt mindenki ismeri, így nem írom azt le) (...) A Szent Korona tehát isteni kinyilatkoztatás eredményeképpen, angyalok közbenjárására került magyar honba, és innen ered annak szent minősége.
A történet alapján roppant kézenfekvő lenne a titulus oka, ám ez a beszámoló olyannyira bővelkedik fikciós elemekkel, hogy nem adhat hiteles és teljes választ a feltevésre: a szent jelző értelmezése, miként a korona misztériumának magyarázata, a hitbéli kérdéseken túlmutató, másfelé kacskaringózó utakra csalja a kutatókat. Pusztán a jelző jelentése sem oly egyértelmű, mint azt a mítikus történet sugallná, hanem számos egyéb interpretációra ad lehetőséget. A Korona ugyanis a hivatalos okiratokban mindenhol "sacra corona" néven szerepel, nem pedig "sancta corona"-ként. A két jelzős szerkezet között jelentős különbség van; nem csak formailag, de tartalmi szempontból is eltérnek egymástól. A "sancta" kifejezéssel a katolikus liturgia Istent, a szenteket, illetve egyéb, az Istennek tetsző személyeket jelöl, tehát az egyház által megszentelt tárgyakat és személyeket illetik vele.
A "sacra" jelző nem egyenrangú szinonimája ennek a kifejezésnek, hanem más minőséget tükröző, önálló terminus. Ez a kifejezés nem feltételezi az egyházi szentséget, a szentté avatást, hanem felette áll az egyházi értelemben vett szentségnek. A "sacra corona" jelzője tehát nem az egyházi szentséget, hanem egy magasabb rendű, nagyobb hatalommal bíró szentséget hordoz.
A Szent Korona teljes neve további információval gazdagítja ismereteinket. A "sacra corona regni Hungariae" szerkezet nem pusztán a korona szentségére utal, hanem annak hatalmára, felsőbbrendűségére. Arra, hogy a korona önmagában testesíti meg az ország teljességét - miként ezt III: Ince pápa levele is tanúsítja."